Blogajánló Szekularizáció Versus

Versus: választás ateista és keresztény szemmel

Mivel a Magyar Ateista Társaság legfontosabb feladata a magyar nem hívő közösség érdekvédelme, illetve a szekuláris értékek képviselete, ezért úgy döntöttünk, hogy a 2018-as parlamenti választások közeledtével megkeressük a választásokon induló, mérhető támogatottságú pártokat (illetve ezen túl kisebb pártokat, melyek véleményére kíváncsiak voltunk), hogy az általuk összeállított kérdőívet kitöltve adjanak számot az állam és az egyház szétválasztásával, illetve a nem hívőkkel kapcsolatos nézeteikről. Ezt azért tartottuk fontosnak, hogy a szekuláris értékrendet vallók, valamint a nem hívő szavazók pontosabb képet kapjanak arról, mennyire várhatják az egyes pártoktól az elmúlt 8 évben lerombolt szekuláris állam helyreállítását. Ahhoz, hogy a pártok ne csak a hívő, de a nem vallásos, szekuláris választókra is mint megszólítandó szavazói rétegre tekintsenek, szükséges, hogy a nem hívők is kifejezzék a véleményüket ezekben a kérdésekben, és szavazatukkal a szekularizmus szempontjait is figyelembe vevő pártokat támogassák.

Az elmúlt 8 évben a szekuláris államot lebontó, a nem hívőket másodrendű állampolgárként kezelő Fidesztől, és a KDNP-től várakozásainknak megfelelően nem érkezett válasz. A Jobbik, annak ellenére, hogy levelünkben leírtuk, hogy a kérdőív kitöltését azért tartjuk szükségesnek, hogy ne nekünk kelljen a pártprogramból a feltett kérdésekre adandó választ (esetleg tévesen) kikövetkeztetnünk, nem töltöttek ki a kérdőívet arra hivatkozva, hogy minden kérdésre szerepel a válasz a programjukban. (Egy érdekes adalék a Jobbik „néppártosodásához”: a levelet a „Szebb jövőt!” nyilas köszöntéssel zárták.) Bár az LMP sokáig ígérte, hogy megküldi a válaszokat, végül azt írta, hogy sajnos nincs kapacitása a kérdőív kitöltésére.

Így végül az Együtt, a Liberálisok, a Momentum, az MSZP, a DK, a Momentum, a Párbeszéd, illetve az ateista körökben aktív Európai Baloldal és a Racionalista párt válaszait kaptuk meg; ezeket egy táblázatba rendeztünk. A véleményünk szerint pozitív válaszokat zölddel, a negatív válaszokat pirossal jelöltük. A válaszok a legtöbb esetben ateista szempontból kedvezők, de ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy a Fidesz, KDNP és a Jobbik válaszai nem ismertek.

A teljes bejegyzés az ateista forradalom blogon

Sokszor tisztáztuk már, hogy a politikában hangoztatott kereszténység és a valód krisztusi kereszténység két külön dolog. Előbbi egy kulturális, szokások és íratlan moralitást magába foglaló társadalmat összetartó szellemi massza. Ez nem igényel semmiféle valódi hitet, egyszerűen hagyományok és erkölcsi szabályok betartását jelenti. Antall József ahogy mondta: „ Európában az ateista is keresztény.” Nos, ez tipikusan erre a kultúr-kereszténységre vonatkozik. Aztán ott van a valódi, élő hit. Krisztus szelleme. Amely nem ismer országhatárokat, jogrendet, kulturális beidegződéseket és szokásokat. Hanem mindent átható igazság. Ezen utóbbi értelemben nem lehet sem keresztény Európa, sem egy ország. Egyes emberek lehetnek, akik szívükben Krisztust hordozzák. Ez a két értelmezés abszolút szemben áll egymással, azonban mégis megtéveszt nagyon sokakat sajnos. Így pedig valóban hívő, keresztény emberek támogatnak egy kirakat-keresztény társadalmat összetartó ideológiát, amely mellőz minden hitet. A jobboldal foglyul ejtette a kereszténységet. Hamis prófétaként Jézus nevében szól, s édesgeti magához az egyházat, valójában pedig rothadó, világi racionalitás vezeti minden egyes tettét. A nemzeti identitásunkat ugyanilyen módon ejtette rabságba a jobboldal, mikor erős államizmusát úgy tünteti fel, mint a nemzet hathatós képviseletét. Azonban a nemzet,- hasonlóan, mint Krisztus,- egy szellem. Egy szellemiség, mely nem zárható bürokratikus intézményrendszerek keretei és jogi hasábok közé. Az állam megtévesztette  a nemzetieket, mert elhiteti, hogy az állam és a nemzet azonos lehet, holott, ahogyan a kultúr-kereszténység is szemben áll a valódi kereszténységgel, úgy áll szemben a nacionalista állam a valódi nemzeti identitással.

A teljes bejegyzés a Disszidens blogon